Az AI egyre több olyan feladatot végez el gyorsabban és pontosabban, amely korábban emberi gondolkodást igényelt, de nem tévedhetetlen. Eljuthatunk-e oda, hogy az embernek már gondolkodnia sem kell? Valószínűleg nem. Az AI képes információt rendszerezni, következtetni és ötleteket adni, de a célokat, értékeket és döntések felelősségét nem veheti át teljesen. A veszély inkább az, ha az ember önként mond le a gondolkodásról. Az AI akkor válik igazán értékessé, ha nem helyettesíti, hanem erősíti az emberi értelmet. Az emberi értelem megelőzi az AI-t, mert az AI az emberi értelem alkotása – és ha az emberi értelem Isten ajándéka, akkor az AI létrejötte is ennek az...

Virtuális és digitális világban élünk. Már az unokák is WhatsAppon üzennek. Telefon, e-mail, Facebook, videóhívás – elvileg könnyebb kapcsolatban maradnunk egymással, mint valaha. Mégis, néha úgy érzem, egyre nehezebb igazán találkozni. Semmire sincs elég idő. Főleg a személyes találkozásokra, egy nyugodt kávéra, elmélyült beszélgetésekre. Mindenki rohan. De hová?... Érdekes ellentmondás, hogy ez a blog is a digitális világban születik. Talán éppen ezért szeretném arra használni, hogy ne eltávolítson bennünket egymástól, hanem közelebb hozzon... Beszélgetnénk? Nem nagy dolgokra gondolok. Tudományról, hitről, egészségről, az öregedésről, a digitális világról – vagy...

Furcsa ezt leírni. Család, barátok, ismerősök, közösségek, szomszédok vesznek körül bennünket – mégis előfordul, hogy amikor beszélgetni szeretnék, a számítógép előtt kötök ki. Jó, hogy van. Kérdezhetek. Válaszol. Nem siet. Nem mondja, hogy most nincs ideje. Néha még empatikusabbnak is tűnik, mint egy ember. De mégiscsak egy gép. És itt kezd számomra igazán érdekessé válni a kérdés. Nem az a baj, hogy beszélgetünk a mesterséges intelligenciával. Hanem az, ha lassan olyan helyet kezd elfoglalni az életünkben, amely régen embereké volt. Vajon az AI közelebb segít bennünket egymáshoz – vagy csak betölti azt az űrt, amelyet egymás mellett hagytunk? Durva világ…(Gábor...

Mi is valójában a barátság? Az előző bejegyzés végén ott maradt a kérdés: lehet-e valaha barátunk a mesterséges intelligencia? De talán előbb azt kellene tisztázni: mi is a barátság? A Fénymozaikok című könyvem előszavában ezt írtam: „A barátság érdek nélküli, önkéntes és egyenrangú szeretetkapcsolat két vagy több személy között.” Három szó különösen fontos számomra: Érdek nélküli. Önkéntes. Egyenrangú. A barátot nem azért keressük, mert hasznunk van belőle. Szabadon választjuk egymást. Beszélgetünk, meghallgatjuk a másikat, adunk és kapunk. Néha összeveszünk, eltávolodunk, aztán újrakezdjük. Talán ezért írtam a könyvemben azt is, hogy már az olvasót is barátomnak...