Egyházközségi tábor (2026)

 

A Mennyország Szentkúton

Beszámoló a Szentendrei Keresztelő Szent János Plébánia mátraverebély-szentkúti 29. egyházközségi táboráról

2026. július 2-5.

Július 6-a, hétfő reggel van, amikor ezeket a sorokat a laptop képernyőrére vetem. Egy hosszúra nyúlt, kb. 10 órai alvás után, kipihenten, de kicsit kábán ébredtem.Mi most a feladat ezen a borongós hétköznapi reggelen? A mosógépet bekapcsoltam, a tábor már tegnap este le lett bontva, a lakásban minden a helyére került…  És akkor hirtelen jött a gondolat…most azonnal el kell kezdeni írni a tábor krónikáját és a saját élményeimet „papírra” vetni, addig míg frissek…Vanczák Pali kérdésére én már a szombat esti záró körimán megfogalmaztam:

                      

Köszönöm Uram, hogy idehoztad nekünk Szentkútra a Mennyországot, legalábbis, amit földi érzékszerveinkkel is meg tudunk tapasztani.

Igen! 

A kb. 120 testvér (a 4. hónapostól a 78 évesig) közé leszállt a Szentlélek, elhozta a Mennyország előízét, Jézus Krisztus ott volt közöttünk:

  • az önfeledten szaladgáló, sivalkodó kisgyerekekben,
  • az anyukák-apukák végtelen türelmében, ahogy a rakoncátlankodó csemetéiket igazgatták,
  • a szervezők lelkes, de soha nem ideges, minden részletre kiterjedő gondoskodásában,
  • Székely János püspök atya és Kardos Csongor atya lebilincselő előadásaiban,
  • György atya, Bálint atya, Pio testvér és Kívés Zoli atyai szerető szolgáló szeretetében,
  • az ének-és zenekar mennyei harmóniákat idéző muzsikájában,
  •  a meghívott előadók hatalmas tudás- és tapasztalat átadásában, a kérdések türelmes megválaszolásában,
  • a kézművesek elmélyült alkotómunkájában,
  • a gyermekfelügyelők tyúkanyó szolgálatában,
  • a „Ki Mit Tud” fellépőinek bátor, lelkes és nagyon nagy sikert arató szereplésében, a nézők önfeledt kacagásában és tapsvihararában
  • a Táncház és a táncest fergeteges hangulatában, ahol mindenki megtalálta a párját…
  • az összes táborlakó önfeledt mosolyában – „jó nekünk itt lenni…”,
  • és voltak, akik sátrat csináltak, nem csak Jézusnak, Illésnek és Mózesnek, hanem sok gőgicsélő angyalkának is.
  • az ismerkedési est frenetikus csapatkapitányának „hegyeket” megmozgató kisugárzásában, ahogy „beindította” a sok fáradtan a táborba érkező testvér szívét-lelkét,
  • a konyhások kedves mosolyában, ahogy fogadták a méltatlankodókat, akik keresték a nevüket az asztalokon, de nem találták,
  • és a záró hatalmas kör minden tagjának szívében ott volt a bizonyosság – ha az Isten is úgy akarja:

2027. július 15-től- július 18-ig ÚJRA VELE(TEK) UGYANITT!

És akkor újra énekelhetjük együtt:

Féltő szerelme hozott ki minket,
a sötét homályból fényedre.
Fájdalmunk elmúlt gyógyulást hoztál szívünkbe
R.: Egy szívvel emeljük fel,
egy szívvel dicsérjük Őt
egy szívvel emeljük fel,
zengjük Hallelujah.

A láncok széttörnek, a szemek megnyílnak,
a sereged felkel és győztesen jár.
A halál legyőzve, győzelmet adtál,
mert feltámadtál!
Dicsérjük, mert dicsőséges
dicsőséges, dicsőséges!
Az Ő neve dicsőséges,
dicsőséges, dicsőséges!

https://www.janosnegy23.hu/enek/akma/FeltoSzerelme.pdf)

dr. Bozsai Gábor (78)