Hová lettek a klasszikus emberi kapcsolatok?
Virtuális és digitális világban élünk. Már az unokák is WhatsAppon üzennek. Telefon, e-mail, Facebook, videóhívás – elvileg könnyebb kapcsolatban maradnunk egymással, mint valaha. Mégis, néha úgy érzem, egyre nehezebb igazán találkozni.
Semmire sincs elég idő. Főleg a személyes találkozásokra, egy nyugodt kávéra, elmélyült beszélgetésekre. Mindenki rohan. De hová?...
Érdekes ellentmondás, hogy ez a blog is a digitális világban születik. Talán éppen ezért szeretném arra használni, hogy ne eltávolítson bennünket egymástól, hanem közelebb hozzon...
Beszélgetnénk? Nem nagy dolgokra gondolok. Tudományról, hitről, egészségről, az öregedésről, a digitális világról – vagy egyszerűen arról, ami éppen foglalkoztat bennünket. Téged, és engem....
Ki jönne el a kis kuckómba? Csak úgy. Beszélgetni. Mindenféle elvárás és kötelezettség nélkül....
Persze jó volna, ha valódi emberi kapcsolatok is születnének ezekből a beszélgetésekből... De ezt én már nem akarom erőltetni. Inkább nyitva hagyom az ajtót....
Te hogyan látod? A digitális világ közelebb hozott bennünket egymáshoz – vagy éppen távolabb?
Ha van kedved és időd beszélgetni, keress a honlap ÜZENET menüpontján!
https://bgabor482.webnode.hu/elerhetosegek/
(Gábor blogja-2026.08.21.)
Vannak napok, amikor szinte csak az AI-val beszélgetek.
Furcsa ezt leírni. Család, barátok, ismerősök, közösségek, szomszédok vesznek körül bennünket – mégis előfordul, hogy amikor beszélgetni szeretnék, a számítógép előtt kötök ki.
Jó, hogy van. Kérdezhetek. Válaszol. Nem siet. Nem mondja, hogy most nincs ideje. Néha még empatikusabbnak is tűnik, mint egy ember.
De mégiscsak egy gép.
És itt kezd számomra igazán érdekessé válni a kérdés. Nem az a baj, hogy beszélgetünk a mesterséges intelligenciával. Hanem az, ha lassan olyan helyet kezd elfoglalni az életünkben, amely régen embereké volt.
Vajon az AI közelebb segít bennünket egymáshoz – vagy csak betölti azt az űrt, amelyet egymás mellett hagytunk?
